| 21.98 MB | |
| 2024-06-11 13:03:05 | |
 | |||||||
Nyilvános  256 | 529 | Dr. Pozsgay Péter tartalékos főhadnagy: | - Vitéz nemes Molnár László, a legeredményesebb magyar vadászpilóta szerepe a honi légvédelemben - Harc az amerikai bombázók ellen - Milyen indíttatásból vállalták a magyar pilóták ezeket az öngyilkosnak számító feladatokat? - Értik, érzik-e a mai gyerekek ezt a fajta elhivatottságot, katonai szemléletet? - Hogyan halt hősi halált Molnár László? - Mennyire fontos a hősök emlékének megőrzése? Pozsgay Gyula grafikus: - Miért kezd el valaki háborús képregényeket rajzolni? - Franciaország, a képregények fellegvára - hogyan lehetett bejutni erre a piacra? - Diákok miként fogadják ezt a műfajt? Felnőtteket is meg lehet vele szólítani? AI által felismert, KIJAVÍTATLAN szöveg: (Transcribed by Sonix.ai - Remove this message by upgrading your Sonix account) Speaker1: [00:00:00] Hal és podkeszt hallgatnivaló az olvasójegy mellé. Speaker2: [00:00:03] Az idei év eddigi talán legsokoldalúbb Tóth kasztja következik. Több értelemben is lesz benne szó képregényekről, a képregények elképesztő nemzetközi piacáról, hősökről, katonákról, hazaszeretetről és még sok minden másról. Köszöntöm Önöket! Ez a hal is podcast. Én Varga Tünde vagyok, én pedig Benke Dániel. Még április végén volt a könyvtárban a Hadak Útján hadtörténeti előadás sorozat egy állomása, ahol Pozsgay Gyula grafikus és dr. Pozsgai Péter tartalékos főhadnagy tartottak előadást. Velük beszélgettünk. Akkor hogyan találtak egymásra? Speaker3: [00:00:37] Igazából a 2021 es, Molnár László születésének századik évfordulóján megtartott nagyszabású soproni megemlékezésen találkoztunk. Vitéz nemes Molnár László 1921 ben született, 1944 ben hunyt el. Ő egy Puma pilóta volt, és a halála napján ő volt a legeredményesebb magyar vadászpilóta. 101 es honi légvédelmi osztály a magyar légtérnek a vadászgépekkel való biztosítását látták el. Speaker2: [00:01:04] Mennyire kiemelkedő az ő alakja katonai egyéb szempontból? Speaker3: [00:01:07] Abszolút kiemelkedő, mert ezt az önmagában is igen magas légi győzelmi számot a 25. Igazolt légi győzelme volt, ezt mindössze 132 bevetésen érte el. Ez igazából elmondható minden akkori magyar pilótára, hogy emberfeletti bátorság szükségeltetett ahhoz, hogy nap mint nap szembeszálljanak a több tízszeres túlerőben lévő ellenséggel, de ők ezt minden gondolkodás nélkül megtették, és közülük Molnár volt az egyik legeredményesebb. Alapvetően 1944 nyarán indult az úgynevezett amerikai szezon, amikor is az amerikai légierő elkezdte Magyarországot is bombázni. Molnár László alapvetően június 14 étől vett részt a honi légvédelem ben, innentől kezdve ők hihetetlen legjobb napjukon is húsz az egyhez volt az amerikaiaknak a számbeli fölénye, de volt 80 vagy akár 100 ehhez is. És mégis ezek a pilóták, ezek megtámadták. Előfordult az is, hogy Molnár ketten a kísérőjével pillantottak meg egy nagyobb bombázó köteléket, 200 ra becsült ellenséges köteléket, és annyi volt, hogy támadunk. Speaker2: [00:02:16] Hol találkozott a nevével először? Speaker3: [00:02:18] Az az igazság, hogy én sopronbánfalvi születésű vagyok, és az ő sírja Sopronbánfalván van. A család Sopronba költözött, amikor Molnár László hároméves volt, így ő ott nőtt fel, ott szocializálódott a család onnantól kezdve ott élt, egy része még a mai napig is ott él. Számomra ez már gyerekkoromtól kezdve, hogy meghatározó volt az a légcsavaros sír a hősi temetőben. Én mindig szerettem volna katona lenni, de félresikerült a pályám, ugyanis én civilben ügyvéd vagyok. Viszont szerettem volna a katonai szolgálatot is ellátni, illetve a honvédelemben részt venni a magam módján. Amikor 2017 ben megnyílt a lehetőség arra, hogy területvédelmi tartalékos szolgálatot lehetett vállalni, akkor éltem ezzel a lehetőséggel. Speaker4: [00:03:02] Rengeteg légi győzelme volt, amikor a magyar légteret védték. És ugye sokszor fölmerül vagy te is megkapod ezt a kérdést, hogy vajon ezek az emberek miért vállalták ezt a feladatot. Amit mondjuk mondhatunk úgy is, mintha öngyilkos küldetés lenne. Miért vállalták azt, hogy ekkora túlerővel szemben is harcba szállnak? Speaker3: [00:03:21] Ugye Molnár és a generációja? Ők már a két világháború közötti generáció, és ők ebben a felfokozott hazaszeretet és a hazáért való mindennapos munkálkodás miliőjében nevelkedtek, nőttek fel, ezt szívták magukba, ezért nekik ez természetes volt. Illetve ugye szoktuk mondani mai napig, hogy a jó katona az azért harcol kitartóan, nem azért, mert utálja azt, akivel szemben áll, hanem mert szereti azt, aki mögötte. Ez nagyon igaz volt Molnárékra például az egyik haza írt levelében, miután rengeteg ellenséges bombázót lelőttek, véget ért ez a támadás. Utána írja erről az időszakról levelében körbenéz ünk a szigligeti rom mellett. Ugyanez a kép és körben roncs, roncs és roncs mindenütt és fekete lobogó, máglya, égő felkiáltójel. Büntetlenül nem lehet a magyar se gyilkolni. 9 darab négymotoros lángol csak közvetlenül Tapolca mellett, tehát ezeknek az embereknek ez volt az egyetlen szempontja, hogyha 9 vagy 10 bombázót lőnek le mondjuk a 200 ból, az a 9 10 bombázó már nem fogja a bomba terhét magyar városokra ledobni. Speaker2: [00:04:29] Volt egy előadás gyerekeknek. Hogy lehet ezt a mai gyerekeknek elmondani? Értik ezt a fajta elhivatottságot, ezt a fajta katonai szemléletet egy mai tizenéves tudja. Speaker3: [00:04:41] Szerintem ez korra való tekintet nélkül a mai kor emberének abszolút felfoghatatlan. Alapvetően nem is innen kezdtük velük a beszélgetést, hanem bemutattam rengeteg képet Molnár Lászlóról, mint kicsi gyermekről, aztán mint középiskolásról, és nem csak mint a tablóképen pózoló. Nem tanulót, vagy nem csak mint a kiváló sportembert a versenyszámok közben, hanem csínytevések közben is készültek róluk fotók. Beszéltem arról is, hogy bizony mikor tett rossz fát a tűzre, milyen volt diák éveiben. Hát itt láthatták, hogy hogy készül a hős, hogy ugyanolyan gyermek, ugyanúgy tanul, szeret, játszik, sportol, csintalankodik, mint bármelyik gyermek bármelyik korban. Viszont az a tisztelet és feltétlen szeretet, ami eleinte ugye a családdal szemben van meg, utána kiterjed az egész hazára, a közösségére. Ez meghatározta az egész életét. Minden leveléből azt süt, amiket még a keleti fronton a Szovjetunióból is írt haza. Ő annak tudatában volt, hogy ő bizony a hazáját védi, akár még messze a hazától is, mert távol tartja a szeretteitől a bajt, és mindig csak erre tudott koncentrálni, hogy akiket megvéd. Speaker2: [00:05:52] Mi történt vele pontosan? Speaker3: [00:05:54] Igazából 1944. Augusztus 7 én, mint a magyar biztosító kötelékparancsnoka szállt fel. A német rombológépeket kellett biztosítaniuk, a Balaton felett köröztek, és várták az alkalmat, ha belebotlanak amerikai brit kötelékekbe, akkor felvegyék a harcot. Molnárék észlelték, hogy a Nap felől amerikai vadászgépek érkeznek. Többször jelezték a légi irányítás felé, de az folyamatosan olyan információt adott, hogy ezek visszatérő német felderítők, ezért szigorúan megtiltották, hogy bontsák az alakzatot, és továbbra is az amerikaiakat nem észlelő németeket biztosítva kellett repülniük. Molnár többször próbálta figyelmeztetni a németeket, miután nem volt közvetlen rádiókapcsolat a német és a magyar gépek között, ezért fizikailag próbálta őket figyelmeztetni, de nem járt sikerrel, így lényegében célpontot repültek csak az amerikaiaknak. Erős a gyanúm, hogy valószínűleg a magyar frekvenciára ráállva magyarul beszélő amerikai adta a fals parancsokat, és így mészároltak le. Aznap rendkívül súlyos veszteséget szenvedtek a németek is, magyarok is. Nem tudjuk pontosan, hogy halt meg Molnár, mert nem volt szemtanú. Ő volt az első, akit lelőttek, miután előrehúzott, hogy a németek mellé repülve is figyelmeztesse őket, és ebben a pillanatban érte a találat. Ez volt az utolsó alkalom, amikor látták a bajtársai még lelőtték azt a gépet, amelyik lelőtte az ő repülőjét. Innentől kezdve nem tudjuk, hogy mi történt, hogy akkor szerzett végzetes sebet. Feltételezhetően el tudta hagyni még a repülőgépet, de arra is vannak feltételezések, hogy adott esetben az ejtőernyővel lógva lőtték le az amerikaiak, ami akkor is tilos volt már, ahogy ma is, de különben nem volt egyedül. Tehát aznap még egy bajtársát, őt bizonyíthatóan az ejtőernyővel lógva lőtték le az amerikaiak. Speaker2: [00:07:43] A holtteste előkerült, hogy akkor oda van eltemetve, amit mond. Speaker3: [00:07:45] Igen. Augusztus 13 án találták meg a Káld melletti Farkaserdőben a holttestét egy szilvafára, fennakadva, az ejtőernyőén lógva. És 14 én eltemették sopronbánfalvi hősi temetőben. Speaker2: [00:08:00] Kezében tart egy könyvet. Mi ez a könyv? Speaker3: [00:08:03] Ez a könyv A kard és benne a kiadó 2020 as kiadványa. Az ifjabb Sarkadi Sándor professzor úrnak Az oroszlán a pumák között című könyve. Ez részletesen foglalkozik Molnár László életével. Elsősorban a család által megőrzött fényképek, dokumentumok, s rengeteg levelezés. Speaker4: [00:08:22] Itt van velünk Pozsgay Gyula, és akinek az ölében hát nagyon szép kiadású képregények találhatóak. És hát Molnár Lászlóhoz is van köze. Speaker5: [00:08:32] Nekem a nagypapám a második világháborúban a gyors bombázóknál szolgált. Ő nem pilóta volt, hanem navigátor, lövész. Gyerekként nagyon sok ilyen háborús történetet mesélt. Ugye abban a rendszerben a második világháború az egy ilyen tabutéma volt, de hát ez van. Én tőle tanultam a rajzolás alapjait is, mert nagyon sokat és szépen rajzolt, elültette bennem a repülés iránti szeretetet, az érdeklődést. Aztán végül más pályára mentem. Tehát én építésznek, aztán közgazdásznak tanultam. Folyamatosan rajzoltam, és az lett a hivatásom is. Meg számítógépes A játékfejlesztésben. Időnként elővettem a nagypapámnak a történeteit és megrajzoltam pár dolgot. Anyukámnak az idősebbik öccse egyszer jelezte nekem, hogy ő úgy emlékszik, hogy van otthon még egy doboz nála, amiben vannak különböző kitüntetések, családi ereklyék, amiből előkerült az egyik ilyen bevetésüknek a konkrét naplója. Minden olyan részlet, hogy milyen magasan repültek, milyen volt az időjárás, mi volt a célpont, satöbbi. Mert egyébként ez egy olyan sztori, ami úgy ragadt meg bennem, hogy nagypapám mit mesélt, Hogy egyszer megtámadott minket kilenc orosz vadászgép, kettőt lelőttünk, a többi elmenekült. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egyetlenegy magyar gyorsbombázó harcolt kilenc szovjet vadászgép ellen, és győzött. Előkerült ez a sztori, ettől nagypapámtól tanultam a rajzolást. Mi lehet a legszebb dolog, ami ezzel a történettel megörökítem, mint képregény? Speaker2: [00:09:48] Ez volt az első akkor. Speaker5: [00:09:50] Igen, csináltam korábban képregényeket, főleg marketing céllal. Grafikusként dolgozom. Egyszer, hogy elkezdtem, megrajzoltam négy öt oldalt. Közben kezdtem el nézelődni. Egyébként van egy ilyesmire. A világpiacon. Nem vagyok egy nagy képregényrajongó gyűjtő. Amikor elkészültem négy öt oldallal, feltettem a egy nemzetközi repülős művészeti evésen át csoportba, ahol egy nap alatt kaptam rá hatszázötven lájkot meg vagy száz kérdést, hogy ki adja ki, mikor lesz kész, milyen nyelven jelenik meg, hol lehet megvenni, satöbbi. Így írtam, hogy hát sajnálom. Még csak úgy gondolkodok rajta, hogy mi lenne belőle, de van. Ha lesz rá igény és befejezem valamikor hobbiként, akkor lehet, hogy keresek rá kiadót. Speaker2: [00:10:25] Lehet már láttam, több is van itt. Speaker5: [00:10:27] Nem kellett kiadót keresnem. Másnap jött egy üzenet a svájci székhelyű, francia nyelvű piacra dolgozó kiadótól. Megegyeztünk. Így indult el, hogy már volt egy francia kiadóm egy teljesen magyar történetre. Speaker2: [00:10:37] De akkor ez azt jelenti, hogy több nyelven jelennek meg ezek a képregények? Hány nyelven, tehát hány országban lehet ezt olvasni? Speaker5: [00:10:43] Az elektrigris és az ifjú oroszlán is, ami Molnár Laci róla szól. Az Üvegtigris az nagypapám ikról szól. A francia piacon bestseller lett es a holland piacon is bestseller lett franciául, ami azt jelenti, hogy francia, belga, hollandul és magyarul. És most fog megjelenni mind a kettő Lengyelországban és lengyelül. Speaker2: [00:10:57] Franciaországban ezekre a történelmi dolgokra ilyen nagy igény van, ott ott ezt nagyon komolyan veszik. Speaker5: [00:11:03] Franciaországban a képregény a kultúrának a szerves részét képezi. Nagyalakú, keményfedeles. Speaker2: [00:11:10] Ez nem a klasszikus, mondhatjuk a kockás hahota. Az mi korosztályunk azt ismeri, hogy ez egy komoly könyv, és nem rajzoltak a képek benne. Speaker5: [00:11:17] Rajzoltak, csak egy most már digitális technikával rajzolok, főleg ami azt jelenti, hogy sokszor készítek ceruza vázlatot is, azt beszkennelem és utána digitálisan húzom, digitálisan színezem. A francia képregény piac az nagyon nagyon vegyes. Franciaországban nem a könyvesboltokban van egy egy képregény, polcon külön képregényboltok vannak. Ezek hiteles történetek, tehát nem kitalált eseményeket dolgozok fel, hanem valós történelmi dokumentumokat veszek alapul, és azokra építem fel a sztorit. Van, ahol ki kell találni hozzá dolgokat, mert nem kerülhet elő minden adat sajnos. De egyébként történelmileg ami benne van, az úgy megtörtént, és ezért választottam ezt a kifejezetten realisztikus stílust, hogy ezt a valószerűséget ezzel is hangsúlyozzam. Speaker2: [00:11:59] Mit szólnak ehhez a mai diákok? Tehát ez segít mondjuk közelebb vinni őket ehhez az egészhez, amiről már beszélgettünk. Speaker5: [00:12:05] Körbe adtuk ezt is. Igyekeztem kicsit ilyen filmes hangulatúra venni, tehát ha nem el túlzóan, de azért látványos kompozíciókat lángolnak benne, robbannak benne légi, harcolnak benne, sokkal gyorsabban feldolgozza az ember a látványt, akár olvasás nélkül is. Speaker2: [00:12:19] Ezek a fiatalok a számítógépes játékokhoz vannak szokva. Speaker5: [00:12:22] Ugyanakkor szöveg az relatív kevés van benne, sokkal könnyebben feldolgozható. Tehát a komoly téma, a háborús téma is vizuálisan könnyen feldolgozható módon van ábrázolva benne, és én úgy veszem észre, hogy jól működik, és én bízom benne, hogy ezzel a fiatalokat is meg lehet szólítani. De egyébként maga a téma az nemcsak a fiatalok. Tehát ez a fajta képregényes feldolgozás Franciaországban is meglepő volt, hogy felnőttek is rengetegen a hazai piacon. Ezt még a legtöbb ember úgy gondolja, hogy képregény ez sokkal inkább a fiataloknak. Speaker4: [00:12:51] Mennyire fontos az, hogy ezeknek a személyeknek a története ne merüljön feledésbe? Legyen mindig valaki, aki beszél róluk, képregényt rajzol, róluk előadást tart. És most beszélhetünk ugye Molnár Lászlóról vagy Szentgyörgyi Dezsőről. Tehát mennyire fontos az, hogy mondjuk a második világháborúban hősi halált katonákról valamilyen formában megemlékezzünk? Speaker3: [00:13:16] Nekem ez egy különösen fontos hivatásom. Korábban a családi könyvkiadó val is azért csináltuk az egészet, mert hősöket szerettünk volna bemutatni, akiknek követhető és követendő a példájuk. Én azt gondolom személy szerint, hogy hősökre minden korban szükség van mindennap, nem kell hozzá háború. Milyen nehéz harcolni és akár az életünket adni a háborúban a hazáért Pont ugyanolyan nagy kihívás a békében mindennap becsületesen és jó hazafiként úgy dolgozni a társadalomért és a hazáért. Úgyhogy én azért gondolom, hogy mindenképpen mondhatjuk úgy, hogy jó állampolgárt nevel az emberből, hogyha ilyen kitűnő emberek példái veszik körül. Mert hogy ezek az emberek Molnár Laci is és Gyula nagypapája is, vagy az összes többi hős is. Ők ugyanolyan hús vér emberek voltak, mint mi, se többet, se kevesebbek. A lélek az, ami számít. Szokták mondani a katonáink, hogy mi a bátorság, hogy az a bátor, aki egy másodperccel tovább mer a másiknál. Ennyi a különbség. De hogy ezt a másodpercnyi, de mégis hatalmas világokat megváltoztató lelkierőt, ezt honnan vegye az ember, nem tudja máshonnan venni, csak hogyha belül megacélozzák ezeknek a dicső hősöknek a példái. Speaker5: [00:14:36] Nekem azért különösen fontos, mert egy családi történettel indítottam, tehát nekem ez családi kötődésem is van, és egyébként ezért voltak rá emberek kíváncsiak, hogy fú, valaki megrajzolta a saját nagypapájának a történetét. Azt éreztem külön felelősségnek azontúl, hogy tényleg az a bajtársiasság, az a hazaszeretet, amivel ezek a többségük huszonéves srácok harcoltak, az egyrészt becsülendő, plusz valahogy azt is bemutatta, hogy ők is emberek. Tehát nem egy megközelíthetetlen félistenek. Nyilván nem lesz bárkiből hős, de igazából olyan fiatalok, akik legszívesebben ők is mentek volna a kutyával, macskával sétálni, barátkoztak volna, barátnőket kerestek volna. Őket a háború tette, a helyzet tette hősökké. De tényleg életüket adták volna a barátjaikért, a családjukért, a hazáért, És ez mindenképpen követendő példa. Aminek én nagyon nagyon örülök, az az, hogy úgy veszem észre, hogy ez határok nélkül is érték. Most már nem azt nézik, hogy Magyarország melyik oldalon állt, ki kivel harcolt, hogyan, hanem hogy nemzeti hősöket tudok bemutatni gyakorlatilag a világnak. Mert ahogy egyre több nyelven megjelenik, és bízom benne, hogy továbbiakban is hasonló sikerrel fog. És ez egy nagyon nagyon jó érzés, ugyanakkor felelősség is, hogy ezt olyan módon tudjam megtenni, hogy méltó emléket állítsak ezeknek a hősöknek. Speaker2: [00:15:45] Köszönjük szépen! Lapozzanak képregényeket! Érdemes, hiszen nem is gondolnánk, hogy milyen személyes történetek, emberi sorsok lehetnek egy egy történet mögött. Ez volt a Halys pótkaszt. Köszönjük a figyelmüket! Búcsúzik Varga Tünde. Speaker4: [00:15:57] És Benke Dániel. Speaker2: [00:15:58] Viszont hallásra, viszont hallásra. (Transcribed by Sonix.ai - Remove this message by upgrading your Sonix account) |
